Tételmondat: „Vannak emberek, akikre kár pazarolni a jövőt.”

A „királynők királynője” pont olyan, mint Shannon a vele történt tragédia előtt: csodaszép és magabiztos. Felkarolja az egykori modellt, és nekivágnak az országnak egy Seth nevű férfival, hogy kitalálják, mit kezdjenek a jövőjükkel. Gazdagok eladó házait nézik meg, és drága, könnyen eladható gyógyszereket lopnak, így a pénz miatt sem kell aggódniuk.
A regény nem oszt meg velünk égbekiáltóan hatalmas tanulságokat: a mai világban külcsín fontosabb, mint a belbecs, de mindezt nagyon szórakoztatóan meséli el. Nagy csavarok, és eszement humor (hívhatjuk szatirikus humornak is) szövi át a történetet. A könyv egyik időpontról és helyszínről a másikra ugrik. Így szépen lassan ismerjük meg a teljes igazságot, és így jövünk rá, hogy semmi és senki sem az, mint aminek látszik vagy látszani akar.
Személy szerint: 9/10
Érdekesség: Palahniuk első regényét soha sem adta ki, mert úgy gondolta, hogy nem elég jó. Második regénye volt a Láthatatlan szörnyek, de ezt a kiadó gáncsolta el, mert túl sokkolónak találta. Ekkor kezdte el írni a Harcosok klubja című, legnagyobb ismeretségnek örvendő művét, azzal a megfontolással, hogy egy még durvább történettel bosszantsa fel a kiadóját. Ezt azonnal megjelentették.
Kinek ajánlom? Erős gyomrú embertársaimnak, és azoknak, akik szeretnének többet tudni a különböző gyógyszerekről, de unják a gyógyszer-tájékoztatókat.