John Fowles: A lepkegyűjtő

 2011.02.14. 17:32

Tételmondat: „Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan.”

Sztori: Valentin nap alkalmából egy nem mindennapi „szerelemről” szóló könyvet ajánlok a figyelmetekbe. Főhőse, Ferdinand unalmas, szürke kisember, aki egy nap megnyeri a totó főnyereményt. Így alkalma nyílik rá, hogy megvalósítsa álmát: megszerezze a gyönyörű Mirandát, akit már régen kinézett magának. Most mindenki azt gondolja, hogy vesz neki egy gyémántgyűrűt, és együtt sétálnak el a naplementébe, de akkor nem is ajánlanám ezt a regényt. Ferdinad máshogy képzeli az udvarlási fázist: megvesz egy vidéki házat, és berendez benne egy börtönt a pincében, majd elrabolja a lányt. Ekkor veszi kezdetet kettejük pszichológiai hadviselése. Ferdinand végre birtokolhatja platói szerelmének tárgyát, a legszebb pillangót, akit valaha látott. Nem akarja bántani, csak gyönyörködni benne. Bár később bebizonyosodik, hogy a pokolba/tragédiába vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve.

Az első fejezetben Ferdinad nézőpontjából látjuk az eseményeket, a második fejezet Miranda naplóját mutatja be. A rabsága minden mozzanatáról beszámol, valamint az érzéseiről: értetlenség, harag, gyűlölet, kétségbeesés, remény. A festőnövendék lány mélységesen megveti és lenézi fogvatartóját, a tipikus kispolgárt, ugyanakkor függ is tőle, hiszen ő az egyetlen kapcsolata a világgal. A két fejezetből kiderül, hogy teljesen mást képzel Ferdinand a lányról, mint amilyen valójában: míg a férfi eszményi, szinte földöntúli lényként tekint rá, addig megismerjük Miranda rabság előtti életét, álmait, egy hús-vér eleven lányt.
Személy szerint: 9/10
Érdekesség: A könyv sokakat megihletett, sajnos néha nem a legjobb értelemben (számos sorozatgyilkos, emberrabló is hivatkozott arra, hogy a könyv adta nekik az ötletet, inspirációt tetteikre). De a gyűjtő alakja megjelenik sorozatokban (Gyilkos elmék, Simpson család), dalokban (például Skipnot Prosthetics című számában), és más írókat is inspirált (Neil Gaiman, Stephen King).
Kinek ajánlom? Pszichopatáknak (nem ide sorolom magam), vagy akik szeretnek belelátni egy pszichopata agyába (én).

Címkék: kritika regény klasszikus angol thriller fowles

A bejegyzés trackback címe:

https://tetelmondat.blog.hu/api/trackback/id/tr972660993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a dózeros andrej 2011.02.14. 22:28:14

érdekes stílusú könyveket olvasgatsz.... ha ismernélek kezdenék félni tőled:)

Egyébként a lepkegyűjtő számomra egy nagy kedvenc.. Különösen érdekes a két nézőpontból megírt történet, és nem akarom lelőni a "poént" de a vége sem semmi........

grungez · http://maragyok.blogspot.com 2011.02.19. 22:23:02

Én is olvastam e könyvet, remeknek találtam pár évvel ezelőtt.
Érdekes megemlíteni film is készült a könyvből.
port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=51064&i_city_id=3372&i_county_id=-1
Bár a film nem tudta vissza adni a könyv tartalmát,lényegét,mondani valóját.De nem ez az első regény amelyik így járt..

Van egy nagyon jó idézet, fejből nem tudom tökéletesen idézni, de valahogy így szól:
"A legrondább (és legveszélyesebb) ember a (mániákus) gyűjtögető " (ezt a közösségi oldalkon szoktam az adatlapra kiírni, így megkimélem magam azoktól akik gyűjtögetve akarnak bejelölgetni ) (ha rosszul idéztem,majd kijavít valaki..)
süti beállítások módosítása