Tételmondat: „A baj csak az volt, hogy a lány együtt mozgott vele, miközben ő a nyakából ivott, és a két test gyönyörteli összedörzsölése hamarosan elvette Rehv eszét.”

Na, ezt nem kaptam meg ettől a könyvtől: van egy pszichopata vámpír-manipulátor férfi, aki drogkereskedő (a gazdagság stimmel, bár én nem így gondoltam) és egy bamba ápolónő, aki folyton azon rinyál, hogy a családja régen gazdag volt, de most már nem. Szóval nekik kéne szurkolnom. Ekkor menthetné meg a könyvet a kerettörténet. Itt az sem ment semmit, sőt tovább ront a helyzeten: a vámpírok és az alantasok (élőhalottak) szerencsétlenkednek háború címén. Csak annak tudtam szurkolni, hogy minél hamarabb kinyírják egymást, de még ahhoz is bénák.
Az ilyen típusú könyveket gyorsan elolvasom (ez történt a sorozat előző részeivel, bár azokról is tudnék mit írni), de ezt csak gyűrtem, gyűrtem. Néha olyan érzésem volt, hogy ilyen lehet megmászni a Mont Everestet. Én bizony feladtam, a 800. oldal környékén. Utána elolvastam az utolsó oldat: nem vesztettem semmit a kihagyott 150 oldallal. Csupán nyertem egy kis időd jobb könyvek elolvasásához.
Személy szerint: 1/10 (1 pontot csak azért adtam, mert valaki képes volt leírni 943 oldalt a semmiről.)
Érdekesség: J. R. Ward azt hiszi magáról, hogy író.
Kinek ajánlom? Akiknek sok idejük van olvasni, és már az összes jó könyvet letudták.