Tételmondat: „Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és láthatatlanná tévő köpenyek valóban léteznek, igazi balszerencse három közül a legidősebbnek születni.”
Sztori: Az az igazság, hogy nagyon nehéz lesz a könyvről írni, mert a Hayao Miyazaki rendezte filmet legalább tízszer láttam már, és szinte a retinámba égett. De megpróbálok elvonatkoztatni, és csak Jones fantasy történetére koncentrálni. Sophie Hatter Ingary nevű királyságban él, ahol a varázslók és boszorkányok olyan hétköznapi figurák, mint nálunk az adóellenőrök, és hasonló renoménak örvendenek. Úgy érzi, hogy mivel ő a legidősebb lány a családban, neki lesz a legkevésbé érdekes élete. Úgy tűnik, ezt a sors igazolja is: csinos, de a húgai csinosabbak, illetve míg testvérei izgalmas szakmákat tanulnak, ő csak egy kalapboltban múlatja idejét. Ekkor lép az életébe a Puszták boszorkánya, aki összekeveri az egyik húgával, és tévedésből őt sújtja átokkal: a fiatal lányt öregasszonnyá változtatja. Sophie szégyellvén csúfságát nekivág a nagyvilágnak, és elszegődik Howl varázslóhoz bejárónőnek, aki arról híres, hogy fiatal lányok szíveivel táplálkozik (ami igaz is, ugyanis magába bolondítja a fiatal csajokat, aztán meg dobja őket). Howl vándorló palotájában találkozik Michael Fisherrel, a varázslótanonccal, és Calciferrel, a tűzdémonnal, akit szintén átok sújt. Velük együtt veszi fel a harcot a Puszták Boszorkányával, és tanulja meg az örök igazságot: csak akkor hatnak ránk az átkok, ha mi is elhisszük.
A néhol zavaros történethez képest a párbeszédek meglepően humorosak és szórakoztatóak. Howl hisztije, valamint az a rész, ahol megbetegszik mindent visz. De talán még ennél is viccesebb az a jelenet, amikor a varázsló részegen megy haza egy walesi rögbi meccs után. Valójában Howl karaktere teszi lendületessé a könyvet: amellett, hogy humoros és jóképű, gyakran hiú, hisztis, néha csélcsap, sőt önző, de emellett nagyon szereti a hozzá közel állókat, és mindent megtesz értük. Egy szó, mint száz: olyan mint a legtöbb férfi, akit ismerek.
Személy szerint: 7/10
Érdekesség: Diana Wynne Jones ugyan találkozott a Studio Ghibli képviselőivel, de semmilyen szerepet nem kívánt betölteni a film elkészítésében. Így nyilatkozott: „Fantasztikus. Nem, nem akarok beleszólni – könyveket írok, nem filmeket. Igen, különbözni fog a könyvtől – tulajdonképpen nagyon eltérő lesz, de ez így van rendjén. Így is fantasztikus film lesz.” Hayao Miyazaki 2004 nyarán Angliába utazott, hogy a kész film külön megtekintését biztosítsa Jonesnak.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akinek tetszett a film, és nagyobb gyerekeknek.
