Tételmondat: „A tűz, amely belülről, a csontokból emészti a testét, időnként lecsillapodik.”
Sztori: Adva van egy legény, aki vérfarkas, és a vámpírok fogságában sínylődik már 150 éve, de megérzi jövőbeni társa illatát, és kiszabadítja magát a fogságból (itt nem egészen értettem, hogy addig miért hagyta, hogy a vámpírok 150 évig szopassák). Miután megtalálja a félig vámpír- félig valkűr lányt, el is indul a ”szeretlek - gyűlöllek, de inkább szeretlek”. A szereplőkkel nincs is semmi probléma, hiszen hozzák a vámpír/erotikus regények jól bevált kliséit: a vérfarkas macsó és veszélyes (juj de féltem!), a valkűr - vámpír lány törékeny szépség. Értitek (kacsintás): a nő legyen szép, a férfi meg erős, a föld meg lapos, csak hogy folytassam a felsorolást. Na, és most jön a poén: a lány a férfi vérét kezdi inni más táplálék híján, és a farkasember vérétől erősebb, ügyesebb, magabiztosabb lesz. Értitek (kacsintás): egy nő csak egy férfi mellett válhat erőssé, és csak így tud igazan kiteljesedni. Micsoda szimbólum rendszer!A szerző nagyon jól ráérzett, hogy az ilyen könyveket nem kell nagyon túlbonyolítani: majdnem az egész cselekmény a szex körül forog. Már a 10 oldal környéken indul az action. A könyv leggyengébb pontjait pedig azoknak a momentumoknak köszönheti, ahol Cole megpróbál valami háttértörténetet keríteni az erotika köré. Ide sorolnám például azt a rész is, ahol a lány legyőzi vámpír apját, amely szinte már komikum határait súrolja.
Külön kiemelném a borítót: egy vámpír férfi hajol egy szőke lyány nyakába (haha, Hajolj bele a hajamba, dúdold bele, hogy labamba) holott a könyvben a férfi nem vámpír, csak a nő. Úgy látszik a kiadónál valakinek problémát okoz a szövegértés.
Személy szerint: 3/10
Érdekesség: Cole Floridában él a férjével, és egy rakat kutyával, és írónak hiszi magát.
