Tételmondat: „Pokol! Pokol ez bizony! Gyere csak, nézz körül egy kicsit! Ismerős, mi? Otthon kéne érezned magad itt.”
Sztori: Be kell, hogy valljam, hogy ennél izgalmasabb novellás kötet, még nem volt a kezemben, és legalább 10-szer elolvastam. Pár ember, akinek kölcsönadtam, később bevallotta, hogy gondolkozott azon, hogy azt mondja nekem, hogy elvesztette, és ezért nem tudja visszaadni. Természetesen visszakaptam, és a barátaim felkutattak a könyvet antikváriumokban.
Dino Buzzati: A colombre
Buzzati történetei hétköznapi eseményeket mondanak el felnagyítva, kifigurázva azokat: megnevettetnek, megríkatnak, mellbe vágnak, elképesztenek, és néha sajnos magunkra is ismerünk bennük. Az anyai szeretet képes egy hadsereget elpusztítani (A tojás), a műanyag megtámadja az embereket (Elefántkor), a szavak előidéznek egy balesetet (Novellaírás kettesben), egy türelmes és angyali feleség tényleg angyallá változik (Szárnyas feleség), egy lány félelmében szerelmes lesz (A felvonó), egy férfi könyörög azért, hogy az imádott nő megmérgezze (Rabszolga), a leprás az ima erejétől meggyógyul, de ezért nagy árat fizet (Aki meg akart gyógyulni), egy férfi az orvosától megtudja, hogy már rég meghalt (Orvosnál). A kötet címadó novellája egy olyan világban játszódik, ahol az öregeket meg lehet ölni, mert csak terhet jelentenek a fiataloknak és a társadalomnak. De az idő gyorsan elrepül, és a fiatalok is megöregszenek, és üldözőkből üldözöttekké válnak. Egy tippet azért adnék azoknak, akik szívesen elolvasnák a könyvet: az első novellát, a Riadalom a Scalábant hagyják a végére, mert ez az egyetlen kevésbé ütős darab.
Személyes kedvencem „A tojás” című novella, amiben egy anya, a gyermeket ért megaláztatás után igaz szuperhőssé változik. A dühe pusztító, ő maga pedig elpusztíthatatlan. Csak remélni tudom, hogy néha én is tudok hős lenni a gyerekem szemében, bár valószínűleg minden szülő ebben reménykedik.
Személy szerint: 10/10
Érdekesség: Dino Buzzati írta: „Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk.”
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, a novellákat és az izgalmas novellákat.
