Tételmondat: „És együtt leszünk, mint egy boldog család – mondta a másik anyja. – Örökkön-örökké.”
Sztori: A történet egyszerű, mint a faék, mégis sok gondolatot ébresztett bennem a gyerekek lelki világáról. De lássuk az alap sztorit: Coraline családjával új lakásba költözik, és ahogy felfedezi a lakást, észreveszi, hogy az egyik ajtó mögött csak egy téglafal van. De egy nap a titokzatos ajtó egy átjáróra nyílik, ahol egy párhuzamos világ várja egy másik apával és anyával. Eleinte úgy tűnik, hogy ezek a másik szülők sokkal kedvesebbek és figyelmesebbek, mint az igazi szülei, akik állandóan dolgoznak, és keveset törődnek Coraline-nal. A gombszemű anya azt szeretné, ha a kislány örökké náluk maradna. Azonban Coraline egy tükörben elvarázsolt gyerekeket talál, akik felfedik előtte, hogy ideát sem fenékig tejfel az élet. Ezért minden ravaszságára és ügyességére szüksége van, hogy megmentse a gyerekeket és saját magát, és visszataláljon igazi szüleihez.A legfőbb gondom a „regénnyel”, hogy csak 140 oldal, ami nem elég arra, hogy bemutassa a szereplőket és a másik világot. Szívesen olvastam volna meg többet a párhuzamos világról, mint például az Soseholban.
De a regény kapcsán eszembe jutott egy gyerekkori álmom, amiben a szüleim sárkányokká változtak. Emlékszem, hogy nem azt volt az egészben a legrémisztőbb, hogy sárkányok lettek, hanem az érzés, hogy végleg elvesztettem őket. Hiszen bármilyenek is a szüleink, hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy mennyire nagy szükségünk van rájuk gyerekként, de még felnőttként is.
Személy szerint: 6/10
Érdekesség: A könyvből animációs film született, de ezen kívül meg musical és számítógépes játék is.
Kinek ajánlom? Megszállott Gaiman rajongóknak, a rövid könyvek kedvelőinek, 10 év feletti gyerekeknek.
